A kukorica bizonyos környezeti behatásokra gyakran nem megfelelő terméskötődéssel reagál, ami jelentős terméskieséshez vezethet, különösen a vetőmagcélú termesztésben és a csemegekukorica termesztésekor. A kötődési problémák a legtöbbször a csővégen jelentkeznek Az aszály sújtotta kukoricában a csőképződés is elmaradhat 
A terméskötődési problémák okai a környezeti körülmények hatásától az egyes rovarkártevők kártételén túl több tényező is okozhatja.
A kötődési problémák legjellemzőbb okai
- nem áll rendelkezésre időben elegendő virágpor az eredményes megtermékenyítéshez. Ez árukukorica előállításakor ritkán fordul elő, inkább a vetőmagcéllal történő termesztésnél történhet meg, amikor a frakcionált vetés esetleges hibái miatt szétvirágzás történik. Egészen extrém környezeti körülmények esetén az árukukoricánál is előfordulhat ugyan a jelenség, amikor a hűvös, csapadékos időjárás, vagy éppen az extrém csapadékhiány a bibevirágzást olyan mértékben késlelteti, hogy a bibék megjelenésekor már nem áll rendelkezésre elegendő termékenyítőképes virágpor. Egyes esetekben a csővégberakódási problémák is erre a jelenségre vezethetők vissza.
- a virágpor sterilitása. A kötődési problémák okaként gyakran kerül megemlítésre a „besült” virágpor, amely már nem képes megtermékenyítésre. A virágpor élettartamát alapvetően környezeti tényezők határozzák meg, a légköri páratartalom, a hőmérséklet és az UV-sugárzás mértéke. A jelenség oka sokszor az, hogy nem épült be a megfelelő mennyiségű tartalék tápanyag, ami annak termékenyítőképességét javítaná, élettartamát meghosszabbítaná.
- a virágzáskor fennálló környezeti körülmények, amelyek alapvetően képesek befolyásolni a terméskötődés minőségét. A talaj nedvességtartalma, ezzel összefüggésben a levegő páratartalma, a léghőmérséklet mind hatással van a folyamatra. Hazánkban a kukorica terméskötődését leginkább a túlságosan magas léghőmérséklet, az alacsony páratartalom (légköri aszály), valamint a magas UV-sugárzás határozza meg. Ilyen körülmények között egyetlen növény akár 4,7-5 l vizet is képes elpárologtatni egy meleg, szeles napon, a kukoricatábla pedig akár napi 5-6,5 mm csapadéknak megfelelő vízmennyiséget is felhasznál. Ez a mennyiség általában nem áll rendelkezésre. Öntözés esetén is tudni kell, hogy a kukorica gyökérzete 30 ºC felett /az általában jellemző alacsony légköri páratartalom mellett/ már nem képes elegendő vízzel ellátni a föld feletti részeket, így az életfolyamatok károsodást szenvedhetnek. Ezek a körülmények hatnak a bibére, amely extrém körülmények között gyorsan, megtermékenyülés nélkül leszárad, de hatnak a virágporra is, amely akár már a címerből való kihullásakor sem termékenyítőképes.
- rovarkártevők jelenléte a területen. Ebből a szempontból ki kell emelni a kukoricabogár kifejlett egyedeinek jelentőségét, amelyek nagy tömegben megjelenve képesek a bibéket olyan mértékben károsítani, ami lehetetlenné teszi a jó megtermékenyülést. Erős kártétel esetén a bibét már akkor lerágják,amikor az kibújik a csuhélevelek közül. Kisebb mértékben a kukoricamoly lárvájának címerkárosítása is csökkentheti a rendelkezésre álló pollenmennyiséget, de ez ritkán vezet kötődési problémákhoz.
Teendők a terméskötődési problémák elkerülésére:
- a fajtaválasztás során figyelembe kell venni, hogy a termesztés körülményeihez leginkább alkalmazkodó fajta kerüljön kiválasztásra
- a virágzást megelőző termesztéstechnológiai beavatkozásokkal lehetővé kell tenni, hogy a kukorica jó kondícióban legyen, minél kevesebb stresszhelyzetet kelljen átélnie (pl. tápanyaghiány, gyomkonkurencia, rovarkártétel stb.)
- szükség esetén terméskötődést elősegítő készítmények használata. A kukorica esetében nem minden esetben elegendő a bórtartalmú készítmények felhasználása, ugyanis itt nem csak a virágpor bibén való csírázást és a pollentömlő növekedését kell elősegíteni. A kukorica esetében inkább a virágpor élettartamának meghosszabbítására, illetve a pollentömlő gyorsabb növekedésére kell törekedni, amelyre egyes biostimulátorok alkalmasabbak.
- a bibét károsító rovarkártevők elleni védekezés sokszor jelenthet segítséget. A kukoricabogár kifejlett egyedei esetében már a növényenkénti 1-3 db kártevő esetében védekeznünk kell.
- a virágzást megelőző időszakban öntözhető körülmények között törekedni kell az esetlegesen hiányzó csapadék pótlására, illetve a terméskötődés időszakában többszöri, kisebb vízadaggal történő öntözést kell elvégezni
A kukorica reproduktív részei és a terméskötődés
A címerről
A hím virágzat, a címer minden esetben 1-4 nappal korábban jelenik meg, mint a csőkezdemény végén kinövő bibeszálak. Ennek oka, hogy így elkerülhető legyen az önbeporzás, idegen növényről származó virágpor végezze a megtermékenyítést. A címeren több ezer kalászka található, amiből 2-5 millió pollen szóródik ki. A megtermelődő pollen mennyiségét az évjárati hatások (pl. hőmérséklet) és a fajtatulajdonságok egyaránt befolyásolják. A virágporszóródás folyamatos, általában a főág közepén kezdődnek a portokok felnyílása, onnan halad a folyamat a csúcsi irányba. Egy-egy növény pollenszórása általában kb. 7 napig tart, a legintenzívebb időszak a második-harmadik napon tapasztalható. Napon belül nem egyenletes a virágpor szóródása, általában az alacsonyabb hőmérsékletű időszakokban a legintenzívebb, így kora reggel, késő délután és este. A környezeti körülmények közül a csapadék és a páratartalom hat még a folyamatra, így esős időben vagy nagyon magas páratartalom esetén a virágpor szóródása szünetel.
A kukorica hímvirágzata a címer a portokokkal
A nővirágzatról
A nővirágzat a csőkezdemény, amelyen a magkezdeményekből fejlődnek ki a bibeszálak, a „kukorica-bajusz”. Ezek a cső végén a csuhélevelek közül nőnek ki. Fejlődésük minden esetben az alapi, a szár felőli részről indul, így a megtermékenyülésük is ezeknek a magkezdeményeknek történik meg legelőször, a csúcsi részről fejlődőké pedig utoljára. Egy-egy cső esetében általában 3-5 nap alatt jelenik meg az összes bibeszál. A bibeszálak növekedése intenzív, akár 2-3 cm-t is nyúlnak egyetlen nap alatt. Növekedésüket mindaddig megtartják, amíg a megtermékenyülés meg nem történik, de maximum 10 napig. A bibeszálak teljes hosszukon képesek a virágpor fogadására, rajtuk apró fogószőrök találhatók, amiken az képes megtapadni, és amelyeken keresztül belép a csírázó virágpor tömlője a bibeszálba. A virágpor megtapadását és csírázását a bibeszál által termelt váladék segíti. A bibeszálak érzékenyek a környezeti körülményekre, leginkább a magas hőmérsékletre és az alacsony páratartalomra, a légköri aszály jelenségére. Nagyon magas víztartalmuk miatt (több mint 90%) ilyen körülmények között hamar jelentős mennyiségű vizet adnak le, így leszáradnak.
A kukorica bibevirágzata a "bajusszálakkal"
A virágporról
A kukorica virágpora a szél által terjed, miután a portokokból kijut. Élettartama rövid, soha nem több mint 2 óra, szélsőséges viszonyok között viszont akár csak néhány perc is lehet. Víztartalma magas, 35-50%, amit alacsony páratartalom és magas hőmérséklet mellett gyorsan képes elveszíteni, így megtermékenyítő képességét is gyorsan el tudja veszíteni. A jelentős víztartalom mellett élettanilag fontos vegyületeket, tartalék tápanyagokat tartalmaz (keményítők, aminosavak), amelyek beépülését meghatározza az anyanövény állapota, az esetleg fennálló stresszhelyzetek. Kedvezőtlen körülmények között előfordulhat, hogy már a címerből való kikerülésük pillanatában sem képesek a megtermékenyítésre. A virágpor élettartamát alapvetően határozzák meg egyes környezeti körülmények, így a léghőmérséklet, a levegő páratartalma, valamint az UV-sugárzás szintje.
A kukorica virágpora
A megtermékenyülésről
A virágpor a bibére a szél segítségével jut. Megtapadása után a virágpor csíratömlőt hajt, amely optimális esetben 12-18 órával később eléri és megtermékenyíti a magkezdeményt. Néhány nappal a megtermékenyülés megtörténte után a bibeszál leszárad. Fontos tudni, hogy a megtermékenyült magkezdeményekből nem minden esetben fejlődik ki a kukoricaszem. A termékenyülést követő időszak tápanyagviszonyai, az esetleges stresszhatások a későbbiekben ezt még befolyásolhatják.
Cimkék:
