A szőlőnek két jelentősebb atka károsítója van, a szőlő levélatka és a szőlő gubacsatka. A levélatka jelentősége és kártételének súlyossága megelőzi a szőlő gubacsatkát, viszont az ellenük való növényvédelem megegyezik. Most viszont a képen látható kártétel okozóját szeretném ismertetni. 
A szőlő gubacsatka szabad szemmel nem látható, pókszabású előlény, jelentlétét a kárképe jelzi. Az atka a szívogatásával sejtburjánzásra készteti a növényt, ezért a levélen, a színe felé domborodó gubacsok alakulnak ki, melyek kékszőlőn piros színűek, míg a fehér fajtákon világos színűek lesznek. A dudorok alatt, a fonákon nemezszerű elváltozás figyelhető meg, amely védelme alatt az atkák táplálkoznak, szaporodnak. Az gubacsatka a rügypikkelyek alatt telel át, ezért az őszi és tavaszi lemosópermetezés olajjal és kénnel elengedhetetlen, ha a szőlőnkre jellemző az atkák jelenléte. A rügypikkelyekből áprilisban előbújnak és eleinte a fiatal hajtásokon szívogatnak, majd átköltöznek a levelek fonákára, a későbbiekben pedig folyamatosan vándorolnak a fiatalabb levelekre.
Mit tehetünk ellenük?
Az első feladatunk a lemosópermetezés. Az olajos készítmények alatt az atkák, de a többi kártevő rovarok is befulladhatnak, a kénnek pedig atkagyérítő hatása van. Ha a fiatal leveleken megtaláljuk a kártételüket, védekezhetünk atkaölő készítményekkel. Mivel az atkák nem rovarok, hanem pókszabásúak, ezért speciális atkaölőszereket kell választanunk. Az ellenük hatásos hatóanyagok a hexitiazox, a fenpiroximát, az etoxazol és az abamektin.
Cimkék:
