Az idei év, a kártevők vonatkozásában, abszolút a szívó kártevőké volt, többek között az atkáké. 
Az egyik leggyakoribb képviselőjük, a takácsatkák és népes társaságuk. Dísznövényektől megkezdve, a zöldségeken keresztül, a gyümölcsfákig, mindenen károsíthatnak. Csak azt vesszük észre, hogy kivilágosodó, majd bebarnuló, apró szívásnyomok láthatóak a levélen, de a virágon, termésen is megtalálhatjuk ezeket sajnos. És mindez nem elég, pókszabásúak lévén, az atkák sűrű szövésű szövedéket is hagynak maguk után.
A meleg, száraz idő igencsak kedvez a felszaporodásuknak, ezért az idei nyár félig-meddig róluk szólt. Szívogatásukkal csökkentik a fotoszintetikus felületet, a levelek idő előtt lehullanak, így sanyargatják a gazdanövényt, továbbá terméscsökkenést okoznak.
Mivel nem rovarok, ezért az általános rovarölőszerek nincsenek rájuk hatással, sőt ezek a hatóanyagok gyéríthetik a természetes ellenségeiket, emellett pedig megszabadítjuk a konkurenciájuktól, ezzel segítve a munkájukat közvetett módon. Ezért speciális atkaölő hatóanyagokkal lehet ellenük érdemben fellépni. Ilyen például, a kimondhatatlan nevű fenpiroximát, etoxazol, spirodiklofen stb, de a gazdaboltosok tudni fogják, hogy mit keresünk.
Az őszi és tavaszi lemosópermetezés olajos készítménnyel, azért lehet hatékony, mert a rügypikkelyek alatt telelő atkák befulladnak alatta. Kénnel kombinálva pedig gyéríthetjük számukat gázosodó hatása miatt.
Az atkaölőszeres védekezést érdemes tavasszal megkezdeni és későbbiekben váltogassuk a hatóanyagokat, hogy ne alakuljon ki ellenük rezisztencia.
Cimkék:
