A golyvásüszög mindenhol előfordul, ahol kukoricát termesztenek. Jelentősége évjáratonként változó. 
A golyvásüszög teliospórái a talajban telenek a fertőzött növényi maradványokban, illetve a talajra került golyvákban. Csírázó- és fertőzőképességük akár 3-5 évig is fennmarad. A spórák nedvesség hatására kicsíráznak, promicéliumot hoznak létre, amelyből bazidiospórák, majd sporidiumok tömege fűződik le. A sporidiumok a szél segítségével jutnak a növényekre kerülve kicsíráznak és hífát fejlesztenek. A hífák a sebzéseken, vagy a fiatal növényi részek légzőnyílásain keresztül hatolnak a növénybe. A kórokozó a kukorica minden intenzíven fejlődő részét képes megfertőzni. Megbetegedés csak akkor történik, ha a növény szöveteiben egy másik ivarú sporidiumból származó hífával találkozik. A golyvák mintegy 14 nap múlva jelennek meg, amelyek további 8-10 múlva teljesen kifejlődnek és beérnek. A golyvák különböző alakú és méretű, előbb szürkésfehér, majd ezüstös színű hártyával fedett daganatok. Belsejük kezdetben fehér színű és szivacsos állagú, ami a későbbiekben sárgás-szürkés állományú, végül fekete spóratömeggé alakul.
A kórokozó a csíranövényen és a néhány leveles növényen általános megbetegedést okoz. Felületükön szabálytalan, hullámos, sárgás színű daganatok fejlődnek. Ezek a későbbiekben a növény torzulását, majd pusztulását okozzák. A golyvák miatt a növény szára meggörbül, deformálódik, a fölöttük lévő szárrész elhalhat.
A kukorica levelén a golyvásüszög a főér mentén akár 10-20 cm hosszú, hártyával fedett, hullámos felületű daganatos csíkokat alkot. A levelek a fertőzés következtében elszáradnak, elhalnak.
Amennyiben a kórokozó a címert fertőzi, az torzul, majd a képződött golyva súlya miatt eltörik. A cső fertőzésekor azon különböző alakú és méretű daganatok fejlődnek.
A golyvásüszög fertőzés a kukoricamoly kártétel helyén is érheti a kukorica szárát. Ilyen esetben az a képződött daganat nyomása miatt hosszában felhasadhat.
Az évjáratra jellemző ökológiai viszonyok alapvetően meghatározzák a golyvásüszög fertőzés mértékét. A kórokozó számára a meleg, csapadékos évjárat a kedvező, különösen, ha a zivataros időjárás és a jégverések következtében nagy számú seb képződik a növényeken. Minden sérülés fokozza a fertőzés valószínűségét, függetlenül attól, hogy a sérülés sorközművelés során keletkezett, rovarrágásból vagy viharkárból származik. A túlzott nitrogén-ellátás és az öntözés a növények fogékonyságát növelik.
Cimkék:
