A kukorica nigrospórás szárazkorhadás Magyarországon jól ismert kórokozó, amelynek mára lecsökkent a gyakorlati jelentősége. 
A kórokozó spórái a fertőzött növényi maradványokon, spóra alakban telel, de a legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag. A növényi maradványokon a talajban akár 2-3 évig csírázó- és fertőzőképes marad a spróra. A kórokozó elsősorban a csövet támadja, a növény más részein nagyon ritkán okoz tüneteket. Tipikus tünetei a csövön, általában a csővégen jelentkeznek, bár leginkább a betakarításkor kerülnek szem elé. A csutka belső szövetei a fertőzést követően elszíneződnek, szürkés színt vesznek fel, a cső gumiszerű lesz, a csőalap felől hosszanti irányban behasadozik. Később a csutka elkorhad, teljesen szétmállik, csak az edénnyalábok rostjai maradnak meg. A csövön a szemek meglazulnak, fertőződésükkor a csíra felőli részükön apró, fekete konídiumok láthatók. A fertőzött cső lazán kapcsolódik a szárhoz, sokszor lefelé lóg, kisebb behatásra is letörik. A letört cső csutkájából az edénnyalábok rostjai lógnak ki. Korai - a tejesérés előtti - és erős fertőzés esetén a cső fejlődése leáll, a szemek töppednek. Időnként a fertőzött szemek között, a csutkán, a száralapon laza, feszes, szürkés színű laza micéliumszövedék látható.
Cimkék:
