A mikotoxint termelő penészgombafajok kártételükkel közvetlen mennyiségi kárt is okoznak, de a legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy a fertőzött tételek takarmányozsára nem használhatók fel, vagy felhasználásuk esetén az állattartásban okoznak egészségügyi problémákat.
A toxintermelő penészgombák által okozott kár a mezőgazdasági termelőket elsődlegesen a takarmányozási vagy élelmezési céllal termelt alapanyag értékesítési nehézségein keresztül érheti. Magas mikotoxin-tartalom mellett a megtermelt áru nem, vagy csak csökkentett áron értékesíthető. A betakarított termésből nem távolítható el a már felhalmozódott mikotoxin, aminek szintje a raktározás során tovább növekedhet. Sem hőhatással, sem fagyasztással nem befolyásoható a toxinszint, az egyetlen lehetőség a fertőzött magok fizikai úton, rostálással történő eltávolítása. Mivel a penészgombák által megtámadott magok általában könnyebbek, mint az egészségesek, tisztítási eljárásokkal nagy részük eltávolítható. Ez azonban akár jelentős mennyiségi veszteséget is okozhat.
Problémák a magas mikotoxin-tartalmú termények felhasználásakor:
Abraktakarmányként vagy takarmány-alapanyagként való felhasználás:
Amennyiben a fertőzött tételek takarmányozási céllal abrakként felhasználásra kerülnek, úgy az az állatállományban okoznak egészségügyi problémákat. Bár rendelkezésre állnak különböző elven működő toxinkötők, amelyekkel a takarmánykeverés során csökkenthető az előállított termék mikotoxin-tartalma csökkenthető, magának az alapanyagnak az ilyen módon történő kezelésére nincs lehetőség.
Bioetanol-előállításra való felhasználás:
A nagy mennyiségű mikotoxint tartalmazó alapanyag bioetenol-gyártásra sem használható fel, ugyanis egy bizonyos koncentráció fölött rontja az alkoholkihozatalt, rontja a folyamat hatékonyságát. Ráadásul toxintartalmú alapanyagból a folyamat végén keletkező DDGS (szárított gabonamoslék) sem használható fel takarmányozásra, ugyanis a folyamat közben a toxintartalom az eredetihez képest akár a háromszorosára is nőhet.
Cimkék:
