A mezeipoloskák gyakori látványt nyújtanak a napraforgó állományokban, mivel országosan elterjed kártevők. Komolyabb kártételükkel viszonylag ritkán találkozhatunk, de nyomaikat szinte minden növény magán hordja. 
A napraforgóban több fajuk is károsít, a leggyakoribbak a következők:
- molyhos mezeipoloska (Lygus rugulipennis)
- lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus)
- változó mezeipoloska (Lygus pratensis)
- világoszöld mezeipoloska (Lygus gemellatus)
- zöldeshátú mezeipoloska (Poeciloscytus vulneratus)
Leírásuk
A mezei poloskákról általában elmondható, hogy változatos testalkatúak, de általában hosszúkás, 4-10 mm testméretűek. Fejük háromszög alakú, szemeik összetettek, nagyok, csápjaik hosszúkásak, fonalszerűek. Lábaik vékonyak, megnyúltak, szipókájuk hosszú. Tojócsövük éles, enyhén görbült, nyugalmi helyzetben a potrohvégben helyezkedik el.
Életmódjuk
Életmódjuk változatos, egyes fajok tojás alakban valamely tápnövényben (pl. lucernapoloska), míg mások kifejlett alakban az avarban telelnek át. Egyes fajok (molyhos mezeipoloska) mindkét alakban képes az áttelelésre, tojás és kifejlett állapotban is. Évente általában két nemzedékük van, fejlődésük öt lárvaállapoton keresztül történik. A kifejlett egyedek általában több tápnövényt képesek károsítani, azonban a lárvák esetében a tápnövények köre szűkebb. A kifejlett egyedek általában júniusban, a napraforgó 4-6 pár leveles állapotában települnek be a táblára. Ott a zöld növényi részeken táplálkoznak, majd tojást raknak. A tojásrakáshoz kb. fél miliméteres, hasítékszerű sebeket ejtenek a növényeken a tojócsövükkel, ahová egyesével helyezik el a tojásokat. A tojásrakás helye lehet a szár, a tányérok fonáki része, valamint a levélnyelek, ahol eleinte szúrásszerű sebbzésnek látszanak, majd környezetük megfakul, sárguló, majd barnuló folt lesz látható. Ha a tojásrakás az intenzív növekedés időszakában történik, a tojásrakás helyén 5-6 mm-es sebek alakulnak ki, amelyek szét is nyilhatnak. Maga a tojásrakás időben elhúzódik, akár a virágzás végéig is, folyamatosan lehet friss sebzéseket találni a növényeken. A tojások kelése a lerakásukat követő 8-10 nappal kezdődik. Innentől a lárvák -a nimfák - a kifejlett egyedekkel együtt károsítják a növényeket.
Mezeipoloska tojása a levélnyélben
Mezeipoloska lárvája (nimfa) a pikkelylevelek alatt
Molyhos mezeipoloska (Lygus rugulipennis)
A kártevő közepes testméretű, 4,5-6 mm-es nagyságú, ovális testalkatú, színezete változatos. Elülső szárnya szőrzettel sűrűn borított, ettől a háti oldaluk matt fényű, "molyhos". Áttelelése imágó alakban történik, évente két nemzedéke van. A rajzás akár már márciusban is megindulhat, de nagyobb számban áprilisban, májusban jön elő a telelésből. Az első rajzáscsúcs júniusba-júliusban, míg a második augusztusban-szeptemberben alakul ki. A napraforgóba sokszor a lucernáról települ be. A lárvák minden föld feletti részt károsítanak, de a virágzatot és a termést részesítik előnyben.
Molyhos mezeipoloska
Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus)
A lucernapoloska 7-10 mm-es testhosszúságú, amelynek csáphosszúsága elérheti vagy meg is haladhatja a test hosszát. Mintázatukban eltérhetnek, vannak erősebben és vannak gyengébben mintázott egyedek, A felsőszárnyon szőrök színe világos, fehéres, az előtoron gyakran két fekete folt figyelhető meg. Tojás alakban telel a növényi szármaradványokban. Az első imágók általában május végén jelennek meg. Évente két nemzedéke van, a második nemzedékük tömegesen károsíthatja a napraforgót. A növény minden föld feletti részét erinti a kártételük, de előnyben részesítik a virágzatot és a terméskezdeményeket. Leginkább a meleg és nedves időjárási körülményeket kedveli, felszaporodásának az kedvez, ha a tavasz és a nyár is ilyen.
Lucernapoloska
Forrás:
Dr. Marczali Zsolt-Dr. Keresztes Balázs: Poloskák jelentősége a napraforgóban
Koczor Sándor: Néhány, növényvédelmi szempontból jelentős mezeipoloska és zöldfátyolka faj kémiai ökológiájának vizsgálata
Cimkék:
