A fehérpenészes szár- és tányérrothadás a napraforgó egyik legfontosabb gombabetegsége. Kártétele évjárattól függően akár az 50%-kot is elérheti.
A kórokozó polifág, több növényfajt is képes megbetegíteni. Kultúrnövényeink közül a legnagyobb kártétele napraforgóban és repcében következhet be.
A fehérpenész szkleróciumok formájában telel át a talajban és a fertőzött növényi maradványokban. A szkleróciumok vastag, fekete kéregből és világos bélállományból állnak, méretük 0,5 cm-től akár a 2,5 cm-ig is terjedhet. A talajban 6-8 évig is életképesek maradnak. A talaj felső rétegébe kerülve közvetlenül micéliumot fejleszthetnek, amivel a csíranövényt, vagy a fejlettebb növények száralapi részét fertőzik. A primer fertőzések jelentős része ilyen módon történik. A megfertőződött növények hervadnak, elhalnak. A szkleróciumból a gomba termőtesteket is képezhet, az apotéciumokat. Ezek nyélen ülő, világosbarna, tölcsérszerű képződmények, amelyekben aszkuzok képződnek. Ezekből aszkospórák szabadulnak ki, amelyek a levegőbe lökődve a légáramlatok segítségével kerülnek a levelekre. A megfertőzött levélből a levélnyélen keresztül fertőződik a szár is. Ott enyhén koncentrikus rajzolatú, kifehéredő folt keletkezik. Amennyiben szárölelő fertőzés alakul ki, az a fölötti növényi rész elhal, elszárad. Az aszkospórás fertőzés a szekunder fertőzési mód, amelynek tünetei általában, a szárközépi részeken és a tányéron jelentkeznek. A tányéron barna, vizenyős foltok alakulnak ki, amelyeken nedves időben fehér gombaszövedék alakul ki. A kórokozó a kaszatokba is behatol, ott micélium formájában fenn is maradhat. Az apotéciumok csak azokból a szkleróciumokból tudnak kifejlődnek, amelyek nem kerülnek 3 cm-nél mélyebbre a talajban. Egy-egy szkleróciumból 2-5 db apotécium képződhet.
A fehérpenészes szár- és tányérrothadás a napraforgót szinte az egész vegetációs idő alatt képes megfertőzni. A fertőzött növényi szövetek eltűnnek, helyükön csak az erősebb növényi rostok és a szkleróciumok maradnak.
A kórokozó számára kedvező feltételek
- csapadékos, párás időjárási körülmények, amelyek nem párosulnak magas hőmérséklettel. Az ideális a 18-22 ºC közötti léghőmérséklet.
- forgatás nélküli talajművelés, ahol a szkleróciumok jelentős része a talaj felső rétegében marad
- túlságosan sűrű növényállomány
- gyomos növényállomány
- egyoldalú és nagy nitrogén-adagokkal való műtrágyázás
Forrás:
Dr. Békési Pál: A napraforgó védelme a tányérbetegségek ellen
Digitális tankönyvtár: Szántóföldi növények betegségei
Szepessy István: Növénybetegségek
Cimkék: