A fehér libatop a libatopfélék családjába tartozó kétszikű, egynyári, T-4-es életformájú növény. Nevét levelének háromszögletű "lúdtalp" formájáról illetve a levélfonák fehéres-lisztes bevonatáról kapta. A kapás kultúrák elterjedt, közönséges gyomnövénye. 
Leírása
A sziklevél alatti szárrész hosszú és vöröses. A sziklevelek lándzsásak, tompa csúcsúak, rövid nyélbe viszonylag gyorsan keskenyednek el. A sziklevelek színe matt zöld, fonáka intenzív vöröses lilás, mely szín később meggyengül. Az első levelek átellenesek, hosszúkás rombuszalakúak, széleiken hullámosak, tompa csúcsúak. A levélnyél hosszú. A következő levelek vagy átellenesen vagy szórtan helyezkednek el, a lemez alapi részénél lévő fog erőteljesebb. A levelek mindkét oldalukon lisztes bevonatúak.
Vastag gyökerű, felálló, barázdás zöld szárú 30-150 cm magas növény, melynek gyökere és szára is elfásodásra hajlamos. Elágazó oldalágai felállóak. Leveleire jellemző, hogy a fonáki rész fehéres, lisztes bevonatú. Virága zöld, a virágzat szintén lisztes bevonatú, levélhónalji, szárvégi gomolyok sorozatából áll. Lencse alakú apró magvai feketék. 1 növény az élőhelytől függően 200 de akár 20 000 magot is hozhat.
Kártétele
A növény magvai a talajban évekig képesek megőrizni csírázóképességüket és tavasszal nagy tömegben a napraforgóval együtt kelhetnek. A legnagyobb kárt azzal okozza, hogy a kultúrnövényt versengésre készteti a vízért, tápanyagokért, esetleg fényért.
(A képek nagyításáért katt valamelyik képre!)
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán József: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
