Évelő, rizómáról szaporodó (G-1-es életformába tartozó) egyszikű pázsitfűféle. 1964-ben, az Első Országos Gyomfelvételezéskor még nem találták meg a kukorica területeken, jóllehet jelen volt hazánkban, de nem jelentett gondot gyomnövényként. A 70-es évek elejétől kezdett előre törni, miután az akkoriban széleskörűen alkalmazott klór-amino-triazinokat épp úgy képes volt lebontani szervezetében, mint a kukorica és a gyomkonkurencia kikapcsolásával így zavartalanul fejlődhetett. Az utóbbi gyomfelvételezések alkalmával már a 10-11. helyeken szerepelt. Terjedésének egyik oka, hogy a globális éghajlatváltozás miatti enyhe teleken a talaj nem fagy át olyan mélységben és mértékben, amely a rizómák károsodását okozná. 
Leírása
Tavasz végén csírázik. Az első levél széles, hosszúkás (20-25 mm), kopasz, vöröseslilás színű. A levélhüvely kopasz, vöröses. Levélnyelvecske nincs. A második levél keskenyebb és hosszabb, felálló.
Vastag tarackokat fejleszt, melyek a talajban vízszintesen helyezkednek el és terjednek. A tarack enyhén rózsaszínes árnyalatú lehet, a rajta levő hegyes pikkelylevelek sötétbarnák. Szára felálló, magas, 60-150 (esetenként 250) cm, alul erősen elágazó. Levelei szélesek (1-2 cm), hosszúak, zöldek, de gyakran a főérrel együtt pirosas árnyalatúak. Virágzata terebélyes, 20-30 cm hosszú buga, a virágágak több örvben helyezkednek el, alsó részükön a szárnál erősen szőrösek. A termés lapos, tojásdad alakú, színe a fehéres sárgától a pirosas árnyalaton át a feketésbarnáig különböző árnyalatú lehet. Egy növényegyed akár 80 000 magot is hozhat.
Kártétele
Ha egy területen megjelenik, ott szinte kiirthatatlanná válik. Magról és rizómáról egyaránt jól szaporodik és óriási növénytömeggel boríthatja a talajt. A magról kelt egyedek a bokrosodás után elkezdenek rizómákat képezni és a legnagyobb konkurenciát ezek okozzák a kultúrnövények számára, mert az 5-20 cm-es mélységben elhelyezkedő rizómatömeg rendkívül gyorsan és hatékonyan tudja felvenni a talaj vízkészletét és a vízben oldott tápanyagokat. A talajba allelopatikus tulajdonságú vegyületeket választ ki. Vé
dekezés
Védekezés
Komplex védekezést igényel a vetésforgó minden évében. Ha a területünkön, vagy a közelben megjelenik mindenképpen célszerű a terjedését megakadályozni. A gépekő gépek fontos szerepet játszanak a terjedésében, igyekezzünk ezt megakadályozni. A betakarítás során különösen figyeljünk a gép takarítására, ha a kombájn a gyommal fertőzött táblát aratott és egy még ferőzetlen táblán folytatjuk az aratást, hogyne vigyünk át magot. Ugyancsak ügyeljünk rá, hogy a talajművelő eszközök ne vigyék tovább a növény rizómáját egyik tábláról a másikra.
Viszonylag hatékony vegyszeres védekezés a tarlókezelés, amikor valamilyen nyári betakarítású növény tarlóján a 20-30 cm-es növedékű fenyércirkot glifozát hatóanyagú készítménnyel lepermetezzük. A permetlé hatékonyságát növelhetjük N műtrágya illetve tapadásfokozó adalékanyagok hozzákeverésével.
(A képek nagyításáért katt valamelyik képre!)
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán Jószef: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
