A mezei acat a fészekvirágzatúak családjába tartozó, az évelő kétszikű gyomok közül a legveszélyesebb, amely kártételével a kalászos gabonákban és a kapásnövényekben egyaránt jelentkezik, különösen a kötöttebb fekete földeken. 
Mezei acat (Cirsium arvense) = CIRAR
A mezei acat évelő kétszikű gyomnövény, amelynek veszélyességét az adja, hogy magról és gyökértarackról egyaránt képes a szaporodásra. Magyarországon az egyik leggyakoribb gyomnövény.
Leírása
A mezei acat tarackszerű gyökérzete nagy tömegű, amelynek legnagyobb része - kb. 75%-a - a talaj felső 20-40 cm-es rétegében található. A gyökérzet egy része mélyre hatol a talajba, akár több méteres mélységbe is. A tarackokon rügyek találhatók, amelyekből sarjhajtások fejlődnek. Egy-egy növény gyökérzete nagyobb távolságra is szétterül a növény körül. Ezek évről-évre újabb sarjhajtásokat hoznak, amelyek további hajtásokat képző gyökérzetet nevelnek. Ilyen módon az acatfolt növeli a méretét, átmérőjét akár közel 1 méterrel is évente. A mezei acat föld feletti része nagy méretű, akár 120-150 cm magasra is megnő, felső része elágazik. A szár barázdált, kissé fehéresen molyhos. A levélzet rendkívül változatos formát mutat, általában lándzsa alakúak, szárnyasan szeldeltek, vagy mélyen hasogatottak, a hasábokon sárgás színű tövisekkel. A levelek általában csupaszok, a fonáki részen fehéresen molyhosak lehetnek. A mezei acat kétlaki növény. Porzós virágai közel gömbölyűek, 1-2 cm nagyságúak. Termős virágai 15-20 mm-es nagyságúak. Ezeket csöves virágok alkotják, amelyek lilásak-halvány bíbor színűek. A virágzás júniustól-novemberig tart. Termése világos-sárgásfehér repítőszőrökkel ellátott kaszattermés, mérete 2-3 mm. A repítőszőrök segítségével a magok igen nagy távolságra képesek eljutni. Egyetlen növény akár 40 000 db magot is nevelhet, amelyek mintegy 20 évig tartják meg a talajban a csírázóképességüket.
A mezei acat csíranövényének sziklevél alatti szárrésze piszkos-vöröses színű. A sziklevelek a talajon fekszenek, csaknem négyszögletesek, alapjuknál hosszú nyelűek, erezetük világos színű, jól látható. A talaj 0,5-5 cm-es rétegéből képesek kihajtani. A mezei acat magja tavasszal és ősszel egyaránt képesek csírázni. A tavasszal csírázók az első évben 20-30 cm-es méretet érnek el, de nem képeznek virágot. A nyár végén és az ősz során csírázó egyedek a tél beálltáig tőlevélrózsás állapotig fejlődnek, majd ilyen állapotban telelnek és tavasszal már virágot hoznak. A tarackon lév rügyekből fejlődő hajtások képzése már nagyon korán, akár tél végén, vagy nagyon korán tavasszal is megindulhat.
Kártétele
A mezei acat a szántóföldi növények termesztése során jelentős terméskiesést képes okozni. A kárt több tényező együttesen okozza:
- egy-egy acatfolt hatalmas zöld- és gyökértömeget jelenthet, amely nagy mennyiségű tápanyagot és vizet von el a talajból, amelyhez a termesztett növények így nem jutnak kellő mértékben
- nagy zöldtömegével elnyomja a környező növényeket, amelyek ilyen kedvezőtlen körülmények között rosszabbul fejlődnek
- a mezei acat nagy mennyiségben termel allelopatikus anyagot (cianogén glükozid), amelyek a kultúrnövények csírázását és növekedését gátolja.
Az esetenként előforduló vízállásos évek, valamint a szántás nélküli talajművelés előtérbe kerülése kedveznek térnyerésének. Az elaprózott birtokstruktúra nyomán az egymás melletti kisparcellák tulajdonosai közül elég ha csak egy engedi felszaporodni a területén, rövidesen folyamatos gyomnyomást okoz a környezetében is.
Védekezés
A mezei acat elleni eredményes védekezés kizárólag integrált gyomszabályozással, stratégiában gondolkodva hajtható végre, mivel egy-egy művelet önmagában nem elegendő az acat okozta probléma kezelésére.
Ennek elemei:
- mélyműveléses talajművelés alkalmazása. A mezei acat nem kedveli a mélyszántásos művelést, amelynek során jelentősen csökkenthető a föld alatti részekben tárolt tartalék tápanyagok mennyisége. Ennek köszönhetően a gyomnövényekk gyengülnek, pusztulnak. A tavaszi szántáselmunkálás során használt kultivátortagos eszközök jobb hatékonyságúak a gyomnövény további irtásában, mint a tárcsás eszközök.
- kalászos gabonák szerepeltetése a vetésforgóban. A mezei acat elleni védekezési stratégiában ezek a növények fontos szerepet töltenek be. Egyrészt a gyomnövény rosszul tűri az árnyékolást, így a kalászos gabonákban nem érzi jól magát, ami megmutatkozik a fejlődésén, maghozamán. Szemben egyes kapásnövényekkel (pl. napraforgó) a mezei acat könnyen és jól irtható a kalászosokban engedélyezett gyomirtó készítményekkel (hormonhatású készítmények, egyes szulfonil-urea hatóanyagok). A korán lekerülő kalászosok után a tarlón kis odafigyeléssel nagyon eredményesen és olcsón irtható a gyomnövény a totális hatású hatóanyagú (glifozát)készítmények felhasználásával.
- a kapáskultúrákban sorközműveléssel kell gyéríteni, gyengíteni a mezei acat állományát
- a mezei acat elleni hatóanyagokra érzékeny növénykultúrákban az előveteményben, vagy a tarlón kell megoldani a gyomnövény irtását
- minden esetben kizárólag tiszta, gyommagoktól mentes szaporítóanyagot szabad felhasználni a vetés során
- a gyomirtási technológia összeállításakor a mezei acattal fertőzött területeken olyan hatóanyagok kerüljenek felhasználásra, amelyek hatékonyan irtják a gyomnövényt
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán József: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
