A kalászfuzáriózis az őszi búza egyik legveszélyesebb megbetegedése, amely jelentős mennyiségi és minőségi kártételre képes. A betegséget több kórokozó is kiválthatja, de Magyarországon általában két fuzárium-faj felelős a megbetegedésért. 
A kalászfuzáriózis megbetegedésért több gombafaj is felelős lehet. Ezek:
- Fusarium avenaceum
- Fusarium culmorum
- Fusarium graminearum
- Fusarium poae
- Fusarium semitectrum
- Fusarium sporotrichoides
Magyarországon az esetek nagy részében a Fusarium culmorum és a Fusarium graminearum a felelős a kalász megbetegedéséért. Az őszi búza fuzáriumos megbetegedései összetett módon képesek kárt okozni a növény teljes fejlődése alatt, de a kalászfuzáriózis mutatja a leglátványosabb tüneteket és ez okozza a legnagyobb gazdasági kárt. Mindenképpen érdemes tehát átfogóan kezelni az őszi búza fuzáriumos megbetegedését, és nem korlátozni ezt kizárólag a kalászon történő kártételre.
A fuzárium-fajok az őszi búzát már a csírázás időszakában is károsíthatják. Fertőzésük egyaránt indulhat a mag belsejéből, a mag felületéről és a magot körüvevő talajból is. A fertőzöt csíranövények barnulnak, nedvesen rothadnak, aminek következtében károsodnak, de el is pusztulhatnak. A fertőzött, de el nem pusztult növények gyengék, fejlődésükben lemaradnak, így a téli fagykár vagy kifagyás fokozottan érinti őket. Minden olyan körülmény, ami lassítja a csírázást és vontatottá teszi a kelést, fokozza a csírakorban történő fertőződés veszélyét. A fertőzés miatti tőszámcsökkenés és tőpusztulás általában foltokban jelentkezi. A vetőmag csávázása ezeket a problémákat jórészt képes kezelni, de szakszerűtlen kivitelezésénél, vagy elhagyásánál a fuzáriumos megbetegedés meg fog jelenni a csírázó növényeken.
A korai fuzáriumfertőzés érinti a gyökérzetet is, amelynek tünete a nedves rothadás, barnulás és elhalás, aminek következtében a növények fejlődése vontatottá válik, de a fertőzés akár tőpusztuláshoz is vezethet. A jeleneség a táblán foltokban fog megmutatkozni.
A fuzárium-fajok fertőzése a szárat is érinthetik szártőbetegségek formájában. A szár alsó részén nagy kiterjedésű barna foltok jelenhetnek meg, a szár belsejében piszkosfehér gombaszövedék jelenik meg. A folt nedves időben nyálkásan rothad, azon rózsaszínű penészgyep alakulhat ki. A szár kedvezőtlen esetben eltörik.
A fenti tünetek mindegyike utal a növény fuzárium-fertőzésére. Ezekben az esetekben a növény fertőződése vagy a fertőzött vetőmagból, vagy a talajban lévő szármaradványokról indul. Sok esetben azonban a fertőzésnek nincsenek szemmel látható jelei, fokozatosan terjed csúcsi irányba a növényben, és kizárólag a kalászon mutatkoznak a fuzárium-fertőzés tünetei.
A kalász megbetegedése nem kizárólag ebből a belső fertőződésből eredhet. A fertőzött növényi maradványokról szóródó aszkospórák és konídiumok közvetlenül képesek fertőzni. Ez történhet a gázcserenyílásokon, a tenyészőcsúcson, de magán a virágon keresztül is. Ezért is az egyik legveszélyesebb időszak a virágzásé, amikor megfelelő környezeti körülmények (tartós csapadék, magas páratartalom, stb.) esetén a fertőzés nagyarányú lehet. Egyes kalászkák, de akár a teljes kalász is érintett lehet a megbetegedésben. A fertőzött kalászrészek kezdetben fakóbbak, világoszöldek, időnként sárgásak, majd elhalnak, kifehérednek, rajtuk kedvező körülmények között rózsaszínű, vagy narancsos penészbevonat mutatkozik, bennük kis fekete pontokkal, a kórokozó szaporítóképleteivel. Ha a kalásztengely fertőződik, akkor a fertőzés helye fölött a kalász elhal. Az egyszer már megfertőzött kalászon a kórokozó számára kedvező körülmények esetén újabb, másodlagos fertőzések indulhatnak. A beteg kalászkák sterilek maradnak, az esetleg kifejlődő szemek töppedtek, ráncosak maradnak, rajtuk időnként rózsaszínű penészgyep jelenik meg.
A kórokozó szaporítóképletei a kiszóródott spórákkal
Balra fertőzött, jobbra egészséges magok
A kórokozó a vetőmagvakon, a vetőmag belsejében, a talajban és a fertőzött növényi maradványokon egyaránt áttelelhet. A talajfelszínen maradó növénymaradványokon a spórák áprilistól-júliusig folyamatosan képződnek, amelyek a csapós esőkkel, vagy a szél segítségével kerülhetnek a növényekre. A fertőzéshez feltétlenül szükséges a tartós csapadék, a magas páratartalom (75% felett). A tünetek az érzékeny fajtákon a fertőződést követően akár már 4-6 nappal megjelennek, míg a kórokozóval szemben nagyobb ellenállóképességű fajtáknál ehhez 2-3 hét szükséges.
Védekezés a kalászfuzáriózis kártétele ellen
Forrás:
Szepessy István: Növénybetegségek
Digitális tankönyvtár: A szántóföldi növények betegségei
Fishl-Horváth-Kadlicskó-Kiss-Pintér-Bíró: A szántóföldi növények betegségei
Cimkék:
