Az őszi búza lisztharmatáról elmondható, hogy kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de mindig jelen van a területen. Kártétele átlagos években is eléri az 5-8%-os terméskiesést, de járványszerű megjelenésekor az okozott kiesés nagyobb, akár 40%-os is lehet. 
A kórokozó kártétele abban áll, hogy jelentős mennyiségben vonja el a megtámadott növénytől az asszimilátumokat, a növény által előállított tápanyagokat. Ez egy bizonyos kártételi szint felett már befolyásolja a növény fejlődését, termésképzését. Erős kártétel esetén a megtámadott növény veszít az asszimiláló levélfelületéből is, mivel a levél részben, vagy egészben el is száradhat. Az egész növény pusztulása azonban nem következik be, legyen akármilyen mértékű is a fertőzöttsége.
A kártétel az őszi és tavaszi időszakban egyaránt jelentkezhet. Amennyiben a lisztharmat a vetésben már az ősszel felszaporodik, a gyökérképződés kárt szenvedhet, ami kedvezőtlen esetben az állomány áttelelelését is negatívan befolyásolja. A kártétel befolyásolhatja a bokrosodást, valamint az oldalhajtások számának alakulását is. Erős fertőzés esetén az elvont tápanyagok miatt csökkenhet a kalászonkénti szemszám, valamint az ezermagtömeg is. Általánosságban elmondható, hogy erős fertőzéskor a megtámadott növény fejlődésében visszamarad, kicsi, töpörödött szemeket hoz. A legnagyobb veszélyt a zászlóslevél és a felsőbb levélszintek fertőződése jelenti, amit mindenképpen meg kell akadályozni. Arra kell törekedni, hogy a kórokozó a növény alsó harmadáról ne kerülhessen feljebb.
Védekezés a lisztharmat kártétele ellen őszi búzában
Cimkék:
