A lisztharmat a kalászos gabonák egyik leggyakoribb gombabetegsége. Megjelenésére szinte minden évben számítani lehet, de kártétele ritkán eredményez kiugró terméscsökkenést. 
A lisztharmat a kalászos gabonák széles körben elterjedt kórokozója. Kizárólag a zöld növényi részeket képes megbetegíteni, de a növény minden részén megjelenhet, így a leveleken, a levélhüvelyeken, a száron és a kalászon is. Leggyakrabban a levelek színén található meg a kezdetben fehér "lisztes" bevonatként, majd a későbbiekben szürkés-piszkosfehér, végül barnás színű micéliumszövedékként. A betegség általában az alsó leveleken kezdődik, majd fokozatosan halad csúcsi irányba. A micéliumszövedék alatt a levél, vagy a fertőzött növényi rész sárgul, súlyos fertőzésnél a levél részben vagy egészen elszárad.
A kórokozó a hosszan tartó meleg időjárás hatására már ősszel megjelenhet a növényeken a vetett állományokban és az árvakeléseken egyaránt. A micéliumszövedék, vagy az azokon képződő konídiumok is képesek áttelelni, általában ezek indítják a következő év tavaszán a fertőzést. A kórokozó a növényi maradványokon kazmotéciumokkal is képes az áttelelésre, amelyből tavasszal szóródnak ki az aszkospórák, kiváltva a növények primer fertőzését. Átlagos időjárási körülmények között a konídiumokkal és micéliumokkal történő áttelelés a jellemzőbb. A micéliumokról leváló konídiumok a széllel jelentős távolságra képesek eljutni. A fogékony növény levelére jutva a konídiumok már két óra elteltével csíratömlőt hajtanak, majd a levélre kerüléstől számított 12-15 órán belül a kórokozó bejut a növénybe. A konídium csírázásához 15-20 ºC körüli hőmérséklet és magas - 85-100% - relatív páratartalom szükséges. A levél összefüggő vízborítottsága kedvezőtlen a konídium csírázása és a micéliumnövekedés szempontjából is. Az alacsony páratartalom és a száraz, meleg időjárás nem kedvez a kórokozó fejlődésének. A megfertőződést követően kedvező körülmények között 3-7 nap múlva jelennek meg a betegség tünetei a növényen. A micéliumszövedékben szabad szemmel is láthatók a kifejlődő kazmotéciumok, amelyek fekete színűek.
A betegség szempontjából kedvező a csapadékos, párás, nem túl meleg időjárás. Amennyiben a márciusi és áprilisi időjárás ennek megfelelő, a kórokozó tünetei és kártétele fokozottan jelenhet meg. Ugyancsak elősegíti a fertőzés megjelenését a sűrű, buja, rosszul átszellőző állomány, az egyoldalú és túlzott nitrogén-ellátás miatt fellazuló növényi szövetek.
Tippek:
- a kórokozó leggyakrabban azokban a táblarészeken jelennek meg először, amelyeknél gyakori és nagymértékű a páralecsapódás, és egyben nehezen átszellőzők. Ilyenek lehetnek a mélyebb fekvésű laposok, erdőzugok, széltől védett táblarészek, stb. Az első tüneteket ezeken a területeken kell keresni.
Védekezés a lisztharmat kártétele ellen őszi búzában
Forrás:
Szepessy István: Növénybetegségek
Digitális tankönyvtár: A szántóföldi növények betegségei
Fishl-Horváth-Kadlicskó-Kiss-Pintér-Bíró: A szántóföldi növények betegségei
Cimkék:
