Az őszi búza lisztharmatos megbetegedése (Blumeria graminis) különböző mértékben bár, de minden évben jelen van az állományokban. A kártétele elleni védekezés még abban az esetben is kifizetődő beruházás, ha a fertőzés mértéke nem túl jelentős, de a kórokozó megtalálható a területen.
A védekezés azért is indokolt, mert még abban az esetben is 5-8%-os terméskiesést képez okozni, ha a fertőzés mértéke nem magas. Járványszerű fellépésénél a terméskiesés a 40%-ot is elérheti.
A lisztharmat elleni védekezés agrotechnikai módszerei
- ellenálló fajták termesztése, amely minimálisra csökkenti a kórokozónak való kitettséget
- kerülni kell a búza monokultúrát
- a fertőzött növényi maradványokat mélyszántással le kell forgatni
- a vetendő területen, valamint a tábla környezetében meg kell aladályozni az árvakelésű búza megjelenését és megerősödését. Ezeken a kórokozó fennmarad az őszi vetésig, így könnyen fertőzheti a kelő és fejlődő állományt. Ez a fertőzés alapja lehet a következő évi járványos fellépésének.
- be kell tartani az optimális vetésidőt. Túlságosan korai vetés esetén a terület lisztharmattal való fertőződésére és a kórokozó felszaporodására több idő áll a rendelkezésre.
- be kell tartani az adott fajtára vonatkozó vetőmagnorma ajánlását. Túlságosan nagy tőszámmal vetett, besűrűsödő állományokban a kórokozó könnyebben tud betegíteni.
- kiegyensúlyozott tápanyagellátási technológiát kell folytatni. Az egyoldalú és túlzott nitrogén-műtrágyázás fellazítja a növények szöveteit, így azok megfertőződése könnyebben megy végbe.
A lisztharmat elleni védekezés növényvédő szerek felhasználásával
A kórokozó elleni védekezés elsősorban állománykezléssel lehetséges. Egyes csávázásra használható hatóanyagok rendelkeznek ugyan hatással a kórokozó ellen, ez a hatás azonban csak az őszi időszakban nyilvánulhat meg, a tavaszi fertőződés ellen nem véd. A kórokozó a legtöbb évjáratban már korán megjelenik, tünetei a szárbainduláskor vagy azt követően megtalálhatók. Ilyen esetekben célszerű egy korai védekezést beiktatni ellene a gyomirtással egy menetben, ugyanis ilyen módon megakadályozható a felszaporodása. Korai kezelésnél az állomány még jól "átpermetezhető", így a permetlé lejut a leginkább veszélyzetett alsó levelekre, valamint a szár alsó harmadára is. Alapszabályként kezelhető, az alkalmazott növényvédelmi beavatkozásokkal meg kell akadályozni, hogy a lisztharmat a növény alsó harmadáról a felső részekre kerülhesen. A legnagyobb kártétel ugyanis akkor következik be, ha a felső levélemeletekre, különösen a zászlóslevélre is kiterjed a fertőzése.
Cimkék: