A szeptóriás levélfoltosság a fahéjbarna levélfoltosság mellett az őszi búza legfontosabb levélfoltbetegsége, de annál nagyobb kártételre képes. Ennek egyik oka, hogy korai fertőzése nem csak az önmaga után vetett búzát érinti. Járványos szintű jelenléte esetén a kieső termésmennyiség akár a 30%-ot is elérheti. 
A szeptóriás levélfoltosság szíporítóképlete, a konídium a széllel könnyen szállítódik, így gyorsabban terjedhet, szemben pl. a fahéjbarna levélfoltossággal. Korai fertőzése nem csak a monokultúrában, vagy az önmag után vetett őszi búzában jelentkezhet, hanem más, vetésváltott területeken is. Kártétele abból adódik, hogy a fertőzés következtében a levelek részben, vagy egészben leszáradnak, elpusztulnak, így csökken az asszimilációs felület, és az előállított tápanyagok mennyisége. Attól függően, hogy ez melyik időszakban jelentkezik, eltérő kártételt okozhat. Az első tünetei már nagyon korán megjelenhetnek a búzában, és már ilyen korai időszakban is nagyon erős fertőzést képes produkálni, az alsó levelek tömegesen száradhatnak le. Amennyiben ez a 2-3 nóduszos állapotra esik, a kalászdifferenciálódásra lesz káros hatással, csökkenhet a kalászonkénti szemszám. A legnagyobb károkozásra mégsem ebben az időszakban képes a kórokozó, hanem akkor, ha a kártétel a felső levélemeletekre, különösen a két felső levélre is kiterjed. Mivel azok szerepe kiemelkedő a szemkitelés folyamatában, károsodásuk az ezerszemtömeg alakulását befolyásolja, azaz csökkenti.
Védekezés a szeptóriás levélfoltosság kártétele ellen őszi búzában
Cimkék:
