Az őszi búza szeptóriás levélfoltosságának kórokozója észlelési szinten majdnem minden évben megtalálható az állományokban. Felszaporodása, így kártétele is azon múlik, hogy a környezeti körülmények mennyire kedveznek ennek. 
A kórokozó főleg az őszi búzát betegíti, rajta kívül csak a tritikáléban jelenik meg. Hazánkban általában jellemző, hogy a fahéjbarna levélfoltosság kórokozójánál korábban jelenik meg a növényeken. Más szeptória-fajoktól eltérően főleg a levélen jelentkeznek a tünetei. Ezek kezdetben hosszúkás, világosbarna-vörösesbarna foltok, melyekben a levél szövetei elhalnak. A foltok összeolvadhatnak, jelentős kártétel esetén egyes levélrészek, vagy a teljes levél elszárad, elhal. A száradó foltokban szemmel is jól látható fekete pontok, a kórokozó ivartalan szaporítóképletei, a piknídimok találhatók, így a felület tapintásra érdesnek érződik. A szeptóriás levélfoltosság tünetét ennek segítségével lehet a fahéjbarna levélfoltosságtól megkülönböztetni, azok foltjaiban ugyanis nem találhatók meg a fekete képletek. A kórokozó fertőzése az alsó levelekről indul, és fokozatosan terjed csúcsi irányba, levélemeletről-levélemeletre. Már a kora tavaszi időszakban, a 2-3 nóduszos állapotban előfordulhat, hogy az alsó levelek tömegesen száradnak le. Fertőzése igazán akkor veszélyes, ha a legfelső levelek is fertőződnek, így a zászlóslevél is.
A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel konídium, vagy piknídium alakjában, ahol azok akár 3 évig is fertőzőképesek maradnak. Tavasszal a fertőzés ezekről a maradványokról indul. A konídiumokat a szél könnyen nagyobb távolságra is képes eljuttatni, így a fertőzés nem csak azokon a területeken léphet fel, ahol a fertőzött növényi maradványok megtalálhatók. A levélre kerülve a szaporítóképlet újabb fertőzést vált ki. A csírázáshoz és a fertőzés bekövetkeztéhez az optimális hőmérsékleti tartomány 18-20 ºC közé esik, és a folyamathoz elengedhetetlen a víz jelenléte, a minimum 6 órán át fennálló levélnedvesség. A fertőződést követően a lappangási idő 6-9 nap, ezt követően jelennek meg a tünetek. A betegség előrehaladtával a száradó foltokon tömegesen képződnek a piknídiumok, amik újabb növényi részek megbetegedését váltják ki. Egy tenyészidőszak alatt több nemzedék is kifejlődhet.
A kórokozó számára kedvező a hosszan elnyúló nem túl meleg, szeles és csapadékos tavaszi időjárás. Fejlődéséhez a 18-20 ºC-os hőmérséklet a legkedvezőbb. A fertőzést elősegíti a magas légköri páratartalom, az erős harmatképződés.
Védekezés a szeptóriás levélfoltosság kártétele ellen őszi búzában
Forrás:
Szepessy István: Növénybetegségek
Digitális tankönyvtár: A szántóföldi növények betegségei
Fishl-Horváth-Kadlicskó-Kiss-Pintér-Bíró: A szántóföldi növények betegségei
Cimkék:
