A ragadós galaj a kalászos gabonák veszélyes gyomnövénye. Az Ötödik Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) eredményei alapján az őszi búza ötödik legfontosabb gyomnövénye a borítási adatok alapján. A gyomnövény életforma szerinti besorolásáról bővebben ITT olvashat
Ragadós galaj (Galium aparine) = GALAP
Leírása
A ragadós galaj egyéves, ősszel és tavasszal egyaránt csírázni képes gyomnövény, amely kizárólag maggal terjed. A csíranövény sziklevél alatti szárrésze gyakran vöröses-lilás, sziklevelei nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alkatúak. A kifejlett növény szára négyélű kapaszkodó szár, amely 30-150 cm hosszú lehet. Az éleken lefelé álló tüskék találhatók. A szár általában erősen elágazó, a hajtások a szárcsomókból fejlődnek. A levelek 6-9-sével a szárcsomókon örvösen ülnek, válluk ék alakú, 3-8 mm szélesek, csúcsi irányban szélesedők. A levelek színe csupasz, esetleg rövid szőrökkel ritkán borított, míg a fonáki részen a szár felé néző tüskék találhatók. Kisszámú virágai a levélhónaljakból induló oldalhajtásokon találhatók. A virág fehér, vagy zöldesfehér színű. A virágból 2 db gömbölyű résztermésből áll, amelyek 4-7 mm átmérőjűek, szürkéssárga vagy szürkészöld színűek, sűrűn horgas felülettel. Egy növény átlagosan 300-1000 db magot nevel, amelyek csírázóképességüket viszonylag rövid ideig, 2-3 évig tartják meg.
A gyomnövény magja 5-10 cm-es mélységből is kikel. A csírázás már az ősz során megindul, és szeptemberben-októberben meg is történik, de a növények egy része tavasszal is kelhet. A csírázás optimális hőmérséklete 9-12 ºC, de már 4 ºC-nál megkezdődhet. A gyomnövény életciklusa a kalászos gabonáékéhoz igazodott, azok betakarítására magot érlel, amelynek terjedése a vetőmaggal, széllel, állati és emberi közreműködéssel egyaránt történhet. A kiterjedt gyökérrendszernek köszönhetően a száraz körülményeket is jól tűri, jelentős vízmennyiséget vonva el a kultúrnövényektől.
Kártétele
A ragadós galaj az őszi búzában jelentős kártételre képes, a terméskiesés már 0,5 db/m2 esetén is elérheti az 5%-ot.
Miből származhat a kártétele:
- jelentős konkurenciát jelent a kultúrnövény számára a vízért folytatott versengésben. Kiterjedt gyökérrendszerének köszönhetően elvonja a talaj vízkészletét.
- jelentős konkurenciát jelent a kultúrnövény számára a tápanyagokért folytatott versengésben. Különösen nagy mennyiségben veszi fel a nitrogént és a káliumot, amelyekből így nem áll rendelkezésre elegendő a termesztett növény számára.
- a gyomnövény hosszú szárával szinte "beszövi" a gabonaállományt, amely így nehezebben lesz betakarítható. A szár feltekeredik a vágóasztal forgó részeire, amit rendszeresen takarítani kell. Nagyobb fertőzése esetén jelentős betakarítási veszteséget okozhat.
- erősebb fertőzésnél a betakarítás során a még zöld galajszár nedvei "összekenik" a magot
Védekezés
A ragadós galaj elleni védekezés agrotechnikai elemei
A galaj ellen sajnos nem állnak rendelkezésünkre kellő mennyiségben agrotechnikai jellegű megoldások.
- Az egyik legfontosabb, hogy az elvetett vetőmag fémzárolt legyen, ami garantálja, hogy nem tartalmaz galajmagot. Saját vetőmaggal történő vetésnél előfordulhat, hogy fertőzött területről történő magfogás és nem kellően gondos tisztítás esetén a vetőmaggal kerül új területre a gyomnövény.
- a galajjal fertőzött területek gyomirtásakor olyan hatóanyagú készítményeket kell választani, amelyek hatékonyak a gyomnövény ellen. A kozárólag hormon-típusú hatóanyagok nem lesznek kelleőn hatékonyak.
A ragadós galaj ellen állománykezelésben felhasználható hatóanyagok:
aminoszulfuron, aminopiralid, fluroxipir, jodoszulfuron, karfentrazon, metszulfuron-metil, triaszulfuron, tritoszulfuron
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán Jószef: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
