A gyomnövények kártételének mérséklésére nem csupán a gyomirtó hatóanyagok használata adhat megoldást. Több olyan agrotechnikai módszert is alkalmazhatunk, amelyekkel nem csak a gyomnövények miatti terméskiesést, de a vegyszeres gyomirtás költségeit is mérsékelhetjük. 
Írásom elején a legfontosabb alapfogalmakat szeretném tisztázni, melyek a címben is szerepelnek.
Már több éve megfigyelhető, hogy a „gyomirtás” helyett szakmai cikkekben, előadásokon egyre gyakrabban használják a „gyomszabályozás” kifejezést. A szó az angol weed control átvétele, állati károsítókra vonatkozó változata a kártevő szabályozás – pest control. Ez nem csupán fordítástechnikai kérdés, mert a szabályozás teljesen másféle növényvédelmi koncepciót takar, mint az irtás. Ennek célja már nem a gyomnövények teljeskörű kipusztítása a megvédendő területről, hanem azok visszaszorítása, kártételi küszöbérték alatt tartása. A kártételi küszöbérték a gyom oly mértékű jelenléte a területen, amely ugyan kárt okoz, de a kár mértéke alacsonyabb, mint amekkora az ellene történő védekezés költsége lenne. Ez a szemlélet mérsékeli a környezet vegyszerterhelését, fenntarthatóbbá teszi a mezőgazdasági termelést.
Az agrotechnika (vagy más szóval agrotechnológia) magában foglalja mindazon tevékenységeket illetve azok végrehajtásának minőségét, időzítését, mértékét, melyeket területünkön a növénytermesztés érdekében végrehajtunk. Az integrált növényvédelem fontos alapelve, hogy ezen tevékenységeket úgy szervezzük és hajtjuk végre, hogy ezzel nem csupán kultúrnövényeink fejlődését, növekedését segítjük, hanem egyúttal hátráltatjuk a növényeinket károsító élő szervezetek szaporodását, terjedését, rontjuk életfeltételeiket.
Vegyük hát sorra a ezeket a műveleteket, döntéseket, és nézzük, hogy ezek hogyan segíthetik a gyomnövények elleni küzdelmünket.
1. Növényi sorrend
A repce esetében egyértelmű, hogy szinte mindig valamely nyári betakarítású kalászos növény után következik. Vannak gazdálkodók, akik az egyszerűség kedvéért vagy más okból a repce-gabona-gabona-repce vetésforgót pörgetik, de ez gyomszabályozási szempontból nem előnyös. Szembetűnő, hogy a repce és a gabonák tipikus gyomflórájának, életciklusuk hasonlósága révén számos közös tagja van (veronika félék, pipacs, ragadós galaj stb.) Valamilyen kapás kultúra vetésforgóba illesztése segíthet ezen gyomok féken tartásában.
2. Talajművelés
Az elővetemény lekerülése utáni első munka a tarlóhántás. Az elővetemény tarlómaradványainak összeaprítása és sekély bedolgozása a művelet közvetlen célja. A művelet során a talaj 6-8 cm-es rétegét porhanyóssá tesszük, a legfelső 1-2 cm ben pedig egy kissé tömörebb réteget hozunk létre. Jó, ha az összeaprított tarlómaradványok egy része a talajfelszínen marad, mert ez az ún. mulcs réteg árnyékolja a talajt és az kevésbé melegszik fel a forró nyári napokon. Mindezek segítik a vízmegőrzést, mert ez a struktúra megkönnyíti a lehulló csapadék befogadását, miközben gátolja a talajban már meglévő víz elpárolgását. Mindezzel nem csupán felpezsdítjük a talajéletet, a tápanyag feltáródást, és kincset érő vizet biztosítunk kultúrnövényünk majdani keléséhez, hanem szakszerű elvégzése esetén a talaj felszíni rétegeiben található gyommagvakat valamint az elővetemény betakarítás során kiszóródott magvait is kikelésre serkentjük, melyek aztán a következő talajmunkával elpusztíthatók. A munka sikerességéhez eleget kell tennie néhány fontos követelménynek: sekélyen, max. 8-10 cm-en kell elvégezni, mindenképpen le kell zárni a talajfelszínt, azaz egy egyszerű mezítlábas tárcsa nem alkalmas a jó tarlóhántáshoz, valamint a betakarítást követően mihamarább el kell végezni.
Jó minőségű tarlóhántásra alkalmatlan XT tárcsa
Hagyományos tárcsával végzett lezáratlan rögös tarlóhántás
Lezáró taggal rendelkező rövidtárcsa, amely alkalmas a tarlóhántásra
Ez utóbbi követelmény teljesítését komolyan befolyásolhatja a szalmabetakarítás ütemezése és szervezése. Ha csak állatállományunknak nincs szüksége minden szál megtermett szalmára, akkor megfontolandó, hogy azokon a területeinken, ahol repcét kívánunk vetni, ott a kombájnokkal inkább szétfúvassuk a szalmát.
Felgyomosodott szalmarend hetekkel az aratás után
A tarlóhántást néhány hét elteltével egy néhány cm-rel mélyebb tarlóápolás követheti szükség esetén. Az időközben kihajtott G3-as életformájú gyomok féken tartását – kimerítését tudjuk ezzel elősegíteni.
Fontos agrotechnikai döntés az alapművelés mikéntje. A szántásos alapművelés jóllehet kedvezőtlen az épp most említett G3-asok szempontjából és egy jó szántással a gabona árvakelésnek is jórészt gátat szabunk, másrészről viszont akkora vízvesztességet okoz a talajunkban, ami a repce szempontjából már kétségessé teszi a kikelést. Ezért célszerű inkább valamilyen lazításos alapművelést végeznünk repce alá, itt is ügyelve a talajfelszín mielőbbi elmunkálására.
A vetőágy megnyitását célszerű közvetlenül a vetés elé időzíteni, mielőtt még a friss magágy kiszáradna, és a friss bolygatás nyomán csírázni kezdő gyomnövények előnyre tehetnének szert. Ez alól a szabály alól a pre-poszt gyomirtási technológiánál tekinthetünk el, amely ugyan önmagában nem agrotechnikai védekezési módszer, azonban ha alkalmazni szeretnénk, akkor ezt figyelembe kell vennünk a vetőágy készítés időzítésénél. A vetőágy létrehozásakor elpusztítjuk az ott jelenlévő kikelt gyomokat. Amennyiben ez hetekkel meg tudja előzni a tervezett vetés időpontját, akkor a vetés idejére már kihajthatnak a pre-poszt kezelés célpontjai, az évelő gyomok.
A helyes talajművelés eredményeként gyorsan és egyenletesen kelő, jól fejlődő repceállomány talajárnyékoló, gyomelnyomó képessége korábban kialakul és ezzel segíti a gyomok elleni küzdelmünket.
3. Tápanyag-visszapótlás
A talajban rendelkezésre álló tápanyagok befolyásolják kultúrnövényeink fejlődést. Bár ez igaz a gyomnövényekre is, de vannak köztük olyanok, amelyek elsősorban a jól vagy éppen túl jól ellátott talajokon tudnak elhatalmasodni (pl. csattanó maszlag, libatop-félék), és vannak olyanok, melyek a sanyarú körülmények között is jól díszlenek (pl. az ebszikfű). Összességében mégis kijelenthető, hogy gyomszabályozási szempontból a legkedvezőbb a harmonikus tápanyagellátásban részesült kultúrnövény állomány helyzete.
Istállótrágyázni nem szoktunk közvetlenül a repce alá, és maga az istállótrágyázás is (sajnálatos módon) visszaszorult, mégis meg kell itt említenem, hogy a kérődzők emésztőrendszeréből a szilázzsal elfogyasztott gyommagok egy része csírázó képes állapotban kerül ki. A jól kezelt trágyában az érlelés folyamán ugyan elveszítik azt, de a helytelenül kezelt istállótrágya évekre képes elgyomosítani területünket. Nem is beszélve az egyszeri gazdáról, aki a magtisztításnál keletkezett szemetet is, benne a kirostált gyommagokkal képes ráborítani a trágyára, hogy aztán ősszel kiszórhassa.
4. Vetés
A vetéssel kapcsolatban felvetődő legfontosabb döntések, hogy mit vetünk, mikor vetünk, hogyan vetünk. Ebben a sorrendben haladva, a fémzárolt vetőmag melletti döntést nem csupán a garantált genetikai képességek támasztják alá, hanem hogy bízhatunk a gyommentességében, tisztaságában, és bevizsgált csírázási tulajdonságaiban. A fajta illetve hibrid megválasztás egy olyan kérdés, amelynek ugyancsak nagy hatása lehet a gyomok elleni védekezésre. Az imidazolinon ellenálló hibridek bevezetésének következményeként egy eredetileg pusztán agrotechnikai döntésnek, nevezetesen a hibrid megválasztásának döntő hatása lett a gyomirtási technológiánkra is. Megjelenésük idején nekem kevéssé volt feléjük bizodalmam, az elmúlt néhány évben azonban bebizonyosodott, hogy a szertoleranciáért cserébe nem kell esetleges hozam vagy olajtartalom csökkenéstől tartaniuk a termelőknek, illetve hogy olyan gyomösszetételnél is eredményes védekezést tesznek lehetővé, amely a többi vegyszernek már feladná a leckét.
A vetési idő vonatkozásában általánosságában kijelenthető, hogy a repce szűk mozgásteret ad ezen a téren. Ezzel együtt is ha nem áll rendelkezésre jó minőségű, aprómorzsás vetőágy, akkor érdemesebb inkább néhány napot kivárni, halasztani a vetést, vagy ha az segít, akkor adni még egy műveletet a területnek. Egyes megfigyelések szerint a szeptember 5-e után elvetett állományok hajlamosabbak a gyomosodásra.
A vetés minőségénél alapkövetelmény az egyenletes mélység, mert ez teszi lehetővé az egyenletes kelést. A vetési tőszám esetében a legjobb gyomelnyomó képességet a sűrű állománytól remélhetjük, viszont a mostanra elterjedt termesztéstechnológia inkább az elvetett magmennyiség lehetőség szerinti csökkentésére, a növényállomány fellazítására törekszik, mert ezzel segíthető a növények minél erőteljesebb elágazódása és ezzel a hozam növelése. A gabona sortávolságba történő vetést mára kiszorította a dupla gabona , sőt akár még nagyobb sortávolság. Ilyen körülmények között a vetés után meglehetősen hosszú idő telik el, amikorra a növény borítani fogja a talajfelszínt és ezzel gátolja a gyomok fejlődését. Nagyobb – 45-75 cm-es - sortávolságoknál viszont már lehetőségünk nyílik a sorközök kultivátorozására.
Megkultivátorozott repceállomány
5. Egyebek
Számos olyan lehetőség adódik, amelyek nem illeszthetőek be a fenti pontok egyikébe sem, viszont alkalmat nyújtanak a gazdának, hogy mérsékelje a területére nehezedő gyomnyomást. A megelőzés jegyében igyekezzünk megakadályozni, hogy akár kívülről, akár a területünkön belöl a fertőzött táblákról a fertőzetlenekre a gyomnövények vegetatív szaporító részei vagy éppen magvai bejussanak. Ez legkönnyebben talajmunkagépekkel vagy kombájnnal történhet meg. Táblaváltáskor gondosan tisztítsuk le az ekéről, kombinátorról, kultivátorról a tarackokat, aratásnál pedig ilyenkor takaríttassuk le a kombájnt.
A táblaszélek karbantartása, rendszeres zúzása-kaszálása ugyancsak segít megelőzni illetve hátráltatni a gyomok terjedését területünkön.
Az öntözhető tábláknál a csatornapartok rendszeres gyommentesítése sem csupán esztétikailag előnyös. A rendszeresen csatornába hulló gyommagvak az öntözővízzel a területünkre fognak jutni.
Ökológiai célú másodvetéskor a zöldítés szabályai megakadályozzák bármiféle növényvédő szer alkalmazását is, tehát az elvetett zöldtrágya növénnyel együtt vetéskor a területen előforduló gyomnövények is elstartolnak. Kísérjük rendszeres figyelemmel az állományt és a beforgatással ne várjuk meg a gyomok magérlelését.
Vizes években, így 2018 tavaszán is számos helyen tanúi lehettünk belvízfoltok kialakulásának, melyekben az elvetett kultúrnövény kipusztult vagy épp a tavaszi kultúra vetése meghiúsult.
Belvízfolt repcetáblán
Amennyiben nem sikerül a táblánk vízrendezésével, árkolásával elejét vennünk ezen foltok kialakulásának, akkor is ügyeljünk rá, hogy az ne váljék a gyomok szaporító helyévé, akár kaszálással, akár talajmunkával, de akadályozzuk meg hogy magot érleljenek.
Pocokfolttok repce táblán
S ha már a foltoknál tartunk, a mezei pocok tevékenysége folytán kopárrá vált foltok, majd az azokon felnövekvő gyomszigetek emlékeztetnek minket arra, hogy akár az állati kártevők elleni védekezés sikere vagy sikertelensége is befolyásolhatja gyomproblémáinkat.
Felhasznált források:
Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás 2013, Szerk: Kádár Aurél
www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Gyomnovenyek_gyomirtas/ch01s10.html
Gál Izóra: A gyomszabályozás lehetősége és korlátai gyomirtószermentes sárgarépa termesztési rendszerben Doktori értekezés 2008
www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_521_Foldmuveles_es_foldhasznalat/ch08s06.html
Cimkék:
