Az apró szulák (Convolvulus arvensis) az ország mezőgazdasági művelésű területein szinte mindenhol gyakran megtalálható, közönséges gyomnövény. 
A gyomnövények életforma szerinti besorolásáról bővebben ITT olvashat
Apró szulák (Convolvulus arvensis) = CONAR
Az apró szulák az egyik legelterjedtebb kétszikű évelő gyomnövény, amely a kapás kultúrákban csakúgy megtalálható, mint a kalászos és repce állományokban.
Leírása
A gyomnövény föld feletti szárrésze vékony, hengeres keresztmetszetű, hosszan a földre fekvő vagy más növények szárára csavarodó. A szár végig leveles, a levelek 2-4 cm hosszúak, változatos formájúak, de alapvetően hosszúkás-tojásdad alakúak. A virágok a száron a levelek hónaljában találhatók. Alakjuk tölcséres, 1,5-2 cm nagyságúak, fehérek vagy rózsaszínűek. A gyomnövény föld alatti szárrésze és gyökere mélyre nyúló, akár 2-3 méter mélyre is lenyúlnak a talajba, így elegendő nedvességgel és tápanyaggal látják el a föld feleltti részeket a legkedvezőtlenebb körülmények között is. Fontos jellemző, hogy a föld alatti részek sok rügyet és járulékos rügyet tartalmaznak, amelyek kihajtanak, ha a talajművelés során ezek a növényi részek felaprózódnak. Termése kerek-tojásdad alakú toktermés, amelyben 4-5 db barnás, vagy feketés mag található. Magtermése nem túl nagy mennyiségű, elterjedése leginkább a föld alatti szárrészek és gyökérzet sarjadzóképességének köszönhető.
Kártétele
Az apró szulák helyenként igen nagy mennyiségben található. Mélyre hatoló gyökérzetével komoly konkurenciája a kultúrnövényeknek a vízért és tápanyagokért folytatott versengésben. A gyomnövény szára képes a kultúrnövényre szorosan ráfonódni, ezzel is gátolva annak fejlődését. A gyomnövény elleni védekezés nehézségét az adja, hogy a föld alatti szárrész és a gyökérzet nagy mennyiségű tartalék tápanyagot raktároz, amely a talajművelés során feldarabolt részek újrahajtását nagyban elősegíti. Tovább nehezíti a védekezést, hogy a magok az egész vegetációs időben képesek csírázni, amikor a körülmények kedvezőek számukra. Legnagyobb mennyiségben a nyári időszakban csíráznak, amikor a talaj kellően felmelegedett. Kifejezetten elősegíti a gyomnövény terjedését a ritkán és sekélyen végzett szántás, valamint a sekélyen lazított talajok.
Védekezés
A gyomnövény ellen van lehetőség mechanikai védekezésre is, de ez kizárólag a tarlókezelés során valósítható meg. A tarlón végzett gyakori talajmunkával a feldarabolt és újrahajtott növényi részek tartalék tápanyagai kimeríthetőek, amelyek így elpusztulnak. A kevés művelésszámmal végzett tarlóhántás viszont a gyomnövény felszaporodását segíti! Amennyiben a tarlókezelés során vegyszeres védekezés is történik, fontos tudni, hogy a glifozát-tartalmú készítmények önmagukban nem fognak kellő hatékonyságot elérni, ezért érdemes azokat hormonhatású hatóanyagokkal (pl. MCPA) kiegészíteni.
A vegyszeres védekezésnél eredményt csak abban az esetben lehet elérni, ha a megfelelő hatóanyag kerül kiválasztásra. Kizárólag állománykezeléssel lehet védekezni a gyomnövény terjedése ellen. Sok, a repcében engedélyezett hatóanyag pusztán átmeneti tüneteket okoz, amelyeket a növény rövidebb-hosszabb idő után kinő. Azok a hatóanyagok használhatók eredményesen, amelyek a növény föld alatti szárrészében és gyökérzetben is kifejtik hatásukat.
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán Jószef: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
