A tyúkhúr közismert gyomnövény, amely környezetünkben sűrűn előfordul, a mezőgazdasági területektől a ruderáliákig és lakókörnyezetünkig. Bár, nem nő nagyra, azonban kedvező körülmények között óriási tömeget tud képezni, ezzel támasztva komoly konkurenciát a termesztett növényeink, így a repce számára. 
A gyomnövények életforma szerinti besorolásáról bővebben ITT olvashat
Tyúkhúr (Stellaria media) = STEME
Leírása
A tyúkhúr egyéves, őszi kelés esetén áttelelő gyomnövény. Életforma szerinti besorolása T1, bár kedvező körülmények között - ez alatt főleg a megfelelő talajnedvességet kell érteni - egész évben képes csírázni. Az ősszel csírázó növények rákövetkező tavasszal, de a tavasszal vagy nyáron kikelő növények még abban az évben magot nevelnek. A csírázás a talaj felső 3 cm-es rétegében történhet meg, a gyökérzete később sem hatol mélyre, így érzékeny a talaj felső rétegének kiszáradására. A gyomnövény szára felemelkedő vagy a földre fekvő, sűrűn elágazó. A szár talajjal érintkező részén a szárcsomókon képes gyökeret fejleszteni. Levelei kerekdedek, 1-2,5 cm hosszúak, az alsók nyelesek, a felsők ülők. A kb. 4 mm átmérőjű, fehér színű virágok a levelek hónaljában, hosszú kocsányon fejlődnek. Virágzására jellemző, hogy kedvező időjárási körülmények között akár egész évben is találkozhatunk virágzó tyúkhúrral, de általában tavasztól őszig tart. Termése toktermés, amely éréskor lefelé csüng. Magja 1-1,5 mm átmérőjű, barnás-barnásfekete színű. A gyomnövény magproduktuma nagy, egy-egy növény akár 25 000 db magot is hozhat, amelyek akár több évtizedig is megtartják csírázóképességüket.
Kártétele
A tyúkhúr talajban nem válogat, ezért gyakorlatilag minden olyan termőhelyen megtalálható, ahol elegendő nedvesség áll rendelkezésre a fejlődéséhez. Leginkább az üde, jó vízellátottságú talajokat kedveli, ahol igen nagy tömeget képes nevelni. Mivel oldalágai a szárcsomóknál képesek gyökereket fejleszteni, egy-egy növény nagy felületet képes beborítani. Legnagyobb problémát a gyors fejlődése okozza, amivel rövid idő alatt jelentős zöldtömeget nevel. Ezzel jelentős konkurenciát támaszt a kultúrnövények számára a vízért és tápanyagért folytatott versengésben. Repcében különösen tavasszal, a tél által legyengített állományban jelenthet veszélyt, amikor a kultúrnövénynél lényegesen intenzívebb növekedésével elnyomja azt. Ezzel akár foltszerű kipusztulást is eredményezhet. Az őszi állományban is okozhat problémát, ugyanis erős fertőzésekor a repce fejlődése visszamaradhat, így lényeges gyengébben mehet a télbe, fokozva ezzel a kifagyás veszélyét.
Védekezés
A tyúkhúr ellen viszonylag nehéz vegyszeres úton védekezni, így ki kell használni a rendelkezésre álló agrotechnikai módszereket is. Ezek leginkább abban merülnek ki, hogy gyakori talajmunkával minél több magot kell csírázási pozícióba hozni, amit a következő talaműveletkor mechanikai úton pusztítunk el. Ezzel csökkenthetjük a talaj gyommagkészletét. Ez lehet csapadékosabb nyarakon a tarlóhántás, vagy az őszi szántásos talaművelés, amely az akkor kicsírázott növényeket elpusztítja. Ugyancsak hasznos a gyakori gabona-repce-gabona vetésforgó kapásnövényekkel történő megtörése, ahol eredményesebben szorítható vissza a gyomnövény.
(A képek nagyításáért katt valamelyik képre!)
Forrás:
Novák Róbert-Dancza István-Szentey László-Karamán Jószef: Magyarország szántóföldjeinek gyomnövényzete
Újvárosi Miklós: Gyomnövények
Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
Cimkék:
