A repcebecő-ormányos hazánkban mindenhol előforduló, a repcében esetenként jelentősebb károkat okozó kártevő. Kártételével közvetlen terméskiesést is okoz, valamint a repcebecő-szúnyog kártételének elősegítésével közvetett módon is hatással van a termés mennyiségére. 
A kártevőnek évente egy nemzedéke fejlődik. Kifejlett egyedei 2,4-3 mm nagyságú, kemény testű, zömök testalkatú ormányosbogarak, amelyek a testüket borító szőröktől egyszínű sötétszürkék. Tojásai kb. 0,5 mm-es nagyságúak, amelyeket a nőstények a magkezdemények mözelében a becőkbe rágott mélyedésekbe raknak. A lárvák fehér színűek, ráncos testűek, fejük barna színű, teljesen kifejlődve 3-4 mm nagyságúak. Kifejlődésük három lárvafokozaton keresztül történik. A kifejlődött lárvák a talajban, bábkamrában bábozódnak. A báb kb. 4 mm-es nagyságú sárgás színű szabadbáb.
A kártevő kifejlett állapotban, imágóként telel a lehullot avarban, vagy a gyepes területeken. Onnan tavasszal akkor jön elő, amikor a léghőmérséklet a 15 ºC-ot meghaladja. Amennyiben a léghőmérséklet meghaladja a 20 ºC-ot, már repülve települ be a repcetáblákra, ahol a tojásrakás megelőzően érési táplálkozást folytat. Ennek során a szárat, a kocsányt, a bimbókat és a leveleket egyarán károsítja, hámozgatja, gödrösen megrágja. A tojásrakás április végétől kezdődik. Ennek során a 2-6 cm-es becők esetében becőnként 1-2 tojást rak le a nőstény, egyedenként összesen kb. 25 db-ot. A kikelő lárvák a becőben fejlődő magokat károsítják. A három lárvafokozaton keresztül kifejlődött lárva a talajban bábozódik, ahol kb. 2-4 hét alatt imágóvá fejlődik. A kifejlett egyedek a talajból előjőve különböző keresztesvirágú növényen tárlálkoznak, majd július végétől telelőre vonulnak.
Forrás:
Bognár-Huzián: Növnyvédelmi állattan
Szeőke Kálmán: Károkozó rovarok a mezőgazdaságban
Digitális tankönyvtár: Növényvédelem
Cimkék:
